Előszó

Angyalok és démonok.

Jó és rossz.

Bátrak és gyávák.

Született harcosok.

Alvilágiak.

Mindezek számomra csak édes dajkamese volt,mígnem egy szép nap idegen emberek be nem állítottak Liverpool-i otthonunkba azzal,hogy el kell velük hagynom otthonomat,családomat,barátaimat,mert nem az vagyok akinek életem addigi 17 esztendőjében gondoltam magamat.

De mielőtt  belefognák a közepébe,had mutassam be addigi életem.

Azelőtt teljesen normális fiatal hölgy voltam.A barátaimmal bálokba jártam,nevettem,táncoltam,kiélveztem az életet,mindezt persze a diszkréció ízléses határain belül.

Mostohaanyám,Lady Elizabeth Hamilton igen vaskalapos,szigorú asszony volt.6 éves koromban kerültem hozzá és családjához,apám halála után.Anyámat sose ismertem.Úgy emlékszem,a születésem közben hunyt el.Így hát az ottani lelencház vezetősége egyetlen élő rokonaimnál helyezett el,a Hamilton főnemesi famíliánál.

Eleinte nem igazán éreztem jól magam a hatalmas kúrián.Nem csoda,hiszen azelőtt egy egyszerű parasztlány voltam,aki maga kereste meg a napi élelmet.Nem voltam ahhoz szokva,hogy mindent a fenekem alá raknak.Ám hatalmas szerencsémre a család nem bánt velem rosszul,mint az a legtöbb szerelmes regényben olvastam.Pontosan ugyanannyit kaptam mindenből,mint két fogadott ikerhúgom,Linette és Eliza.Ugyanúgy szerettek,ugyan azt a neveltetést kaptam Richard bácsitól és Elizabeth nénitől.Semmiben sem szenvedtem hiányt.És minden egyes isten áldotta napom ugyanúgy telt.Ébresztő,öltözködés,közös reggeli,irodalom óra,történelem óra,erkölcstan,ebéd,matematika,tánc,lovaglás órák utána pedig közös teázás aztán vacsoráig azt tehettem amit akartam.Vacsora után minden estét együtt töltöttünk a társalkodóban és beszélgettünk.Linette valamilyen hangszeren-többnyire zongorán-játszott,Eliza hímzett,Richard bácsi és Liz néni olvasott én pedig amit csak tudtam,lerajzoltam.Ritkán én is olvastam.Aztán 15 éves koromtól fogva hétvégéim minden estéjét egy gazdag család bálján vagy 'szerény' összejövetelén töltöttem.Mint ahogy említettem akkoriban más sem érdekelt csak a társaság,barátok,fiúk,az,hogy csinos legyek.Ezáltal én is ugyan olyan üresfejű számító hárpia lettem.

És ezennel el is érkeztünk életem azon szakaszához,amivel az teljességgel megváltozott.

1879.áprilisának napsütötte,verőfényes reggelén történt.Éppen  reggeli közepén tárgyaltuk ki Linettel,hogy a múlt esti bálon Mr.Richester felkérte őt(Mr.Richester Észak-Anglia egyik leggazdagabb családjának az egy szem örököse volt).Aztán Anna,a főkomorna lépett be az étkezőbe,hogy egy bizonyos Edward Morgenstern és Amelia Trueblood hozzám jött.

-Jó reggelt hölgyeim-hajtott fejet Mr.Morgenstern-Örülök,hogy találkozhatok önökkel.Ő itt-mutatott a nőre-Amelia Trueblood,jómagam pedig Edward Morgenstern vagyok.Egy bizonyos Liesel Hamiltont keresünk.Thomas Hamilton és Julia Starkweather lányát.

A levegő szinte megfagyott a helységben.El nem tudtam képzelni,hogy mit akarhattak tőlem.Lassan,bizonytalanul felálltam és jobban megnéztem őket magamnak.Mr.Morgensternnek éjfekete haja és szeme volt,szögletes arca és szikár,izmos teste.Sötétbarna vastag,utazóköpenyt viselt,fekete kalapját levette és a háta mögött tartotta.Ms.Trueblood Szőke haját kibontva hordta,kék szeme ragyogott.Sötétzöld utazókabátját levette,alatta kék hosszú ujjú ruhát viselt kicsi szoknyarésszel.Nyeltem egyet és válaszoltam:

-Örvendek a találkozásnak.Én vagyok Liesel Hamilton,és édesapámat is úgy hívták ahogy az imént említette,de sajnálattal közlöm,hogy nem biztos,hogy engem keresnek,vagy valamilyen tévedés történt.Ugyanis édesanyám neve Lucy Ross.Sajnálom,de nem ismerek semmilyen Julia Starkweather-t.-ekkor aztán belépett Richard bácsi a friss újsággal a kezében,ami azonnal kiesett abból,ahogy megpillantotta látogatóinkat.Ms. Trueblood megfordult,aztán elmosolyodva pukedlizett egyet,ahogy a bácsikám is fejet hajtott.

-Örülök a viszontlátásnak,Mr.Hamilton.

-Akárcsak én,Ms.Trueblood.Mr Morgenstern.-hajtott fejet újra a másik férfi felé is.

-Várjunk egy pillanatot bácsikám!Maguk ismerik egymást?-Richard bácsi sóhajtott egy nagyot és felvette az újságot a földről.

-Mi lenne-mondta-ha átvonulnánk a társalkodóba és ott vitatnánk meg a dolgokat?

Helyesően bólintottam és átmentünk.Mindenki ott volt.Az unkatestvéreim,a bácsikám és nénikém,a vendégek és a teljes személyzet.Az utóbbi jelenlétének miértjét nem igazán értettem.
És akkor megtudtam mindent.

Kiderült,hogy léteznek angyalok,démonok,tündérek,vámpírok,vérfarkasok és boszorkánymesterek,valamint akik rájuk figyelnek,az Árnyvadászok.Anyám is közéjük tartozott,de mikor megismerkedtek apámmal és egymásba szerettek,a klávé nem engedte,hogy együtt legyenek,ezért anyám otthagyta az addig élt életét és eljött apámmal Liverpoolba.Innen pedig már gondolom rájöttetek,hogy mi is történt.Anya várandós lett,végül belehalt a szülésbe.És most idejönnek egy olyan világnak a képviselői,amiről egészen eddig nem is tudtam,hogy elvigyenek magukkal és harcosnak neveljenek.
Gondolhatjátok,hogy nem repdestem a boldogságtól.Igazság szerint egyenesen dühöngtem.Ordítottam,csapkodtam,ordítottam,röviden mondva:úgy hisztiztem,mint egy három éves kislány akitől elvették a babáját,vagy éppen nem kapta meg azt,amit akart.
De nem tehettem semmit.Richard bácsi és Elizabeth néni egyhangúan úgy döntöttek,hogy mindenképpen mennem kell,nincs apelláta,ráadásul szerintük így lesz nekem a legjobb.Én először dühösen érveltem,hogy csak én tudom,mi is a jó nekem,aztán-látva,hogy az előbbi nem használt-térden állva,könnyek közt könyörögtem bácsikámnak,hogy bármit megteszem,csak had ne kelljen elmennem.De ez sem használt.
Liz néni megparancsolta a cselédeknek,hogy pakolják össze minden holmimat.Én pedig nem tehettem semmit.
Miután minden holmim az utolsó darab könyvig-úgy döntöttem,ha már köteleznek arra,hogy elmenjek,akkor minden egyes dolgomat el akartam magammal vinni-Mr.Morgernster felállt,odament a szoba falához,majd számomra ismeretlen különböző,kacskaringós jelek sokaságát kezdte a falra rajzolni egy kapu alakjában.
Mikor kész lett,a kapu ezüstösen felderengett.A nénikémen és bácsikámon no meg a vendégeken kívül minden jelenlévő elkerekedett szemekkel és tátott szájjal bámulta a jelenetet.Nyeltem egyet,aztán elbúcsúztam mindenkitől.Linette a fülembe súgta,hogy amilyen hamar csak tudom,látogassam meg őket.Én csak annyit mondtam,hogy igyekezni fogok.Utoljára Richard bácsitól köszöntem el,aki azt mondta,hogy ennek így kell lennie.Hogy hisz benne,hiszi,hogy jó árnyvadász leszek.Én ezekben sokkal kevésbé voltam biztos.
Fogtam két bőröndömet-a többi holmimat Mr.Morgernstern és Ms.Trueblood hozta-és beléptem a kapun,majd elnyelt a gomolygó sötétség.

S mind ennek lassan másfél éve.Azután,miután átmentem a portálon(később megtudtam,hogy ez a neve) az Árnyvadászok-valahol Európában varázslattal elrejtett-országába,Idrisbe kerültem,azon belül is az Árnyvadász Akadémiára kerültem.Itt képzik ki azokat a mondéneket(ők,bocsánat,vagyis mi így nevezzük az embereket)akik árnyvadászok akarnak lenni,-nekik később át kellett esniük a felemelkedésen-meg még sok más nephilim fiatalt is.
És most,másfél évvel később,miután befejeztem az Akadémiát,éppen a Londoni Intézet felé utazok,ahol valószínűleg hátralévő életemet fogom leélni.Az előző vezetője Charlotte Fairchild volt,a mostani konzul,aki a híres-neves William Herondale-t és felesége,a boszorkánymester Theresa Gray-t nevezte ki a maga helyére.
A kocsi behajtott az Intézet kapuján,majd a szökőkúttal szembeni bejárat felé néztem,ahol már vártak újdonsült társaim.Egy magas fekete hajú és kék szemű fiú,jobbján ugyanilyen lánnyal.Gondolom testvérek.A fiú balján egy alacsony,hosszú,göndör barna hajú lány volt.Fogták egymás kezét.Aztán a fekete hajú lány oldalán volt egy szintén alacsony,vörös hajú lány is.Csak ők,senki más.Gondolom a többieknek dolguk akadt,vagy csupán nem voltak kíváncsiak az új jövevényre.Forrásaim alapján ugyanis összesen hét árnyvadász él itt,egy cseléddel és egy kocsissal meg a boszorkánymesterrel.
A konflis megállt a nagy kőlépcső,és az az után következő hatalmas,fa kétszárnyú ajtó előtt.
Vettem egy mély levegőt,kifújtam és kiszálltam a kocsiból.
Így kezdődött az igazi életem.